Nagybörzsönyben a Vox Animi Vegyeskar

Szakmai munkánk és közösségi életünk fejlesztése érdekében augusztus 26-án kórusedzőtáborba indultunk. Lassan hagyomány lesz az is, hogy a szeptemberben induló kulturális szezont táborozással indítjuk. Az előző évben a Bánki-tó partján található szlovák vendégházban szálltunk meg, két napos táborunk idején. A múlt évi sikeren felbuzdulva idén 3 napra bővítettük programunkat.

Csodálatos helyszínt találtunk erre a célra. A Nógrád megyei Nagybörzsönyben leltünk otthonra, 3 napra. A falu határában, az erdő közepén található Ifjúsági Táborban volt a szállásunk, amely ebben az időszakban csak nekünk állt rendelkezésünkre. Ideális környezet lehetőséget nyújtott munkára, pihenésre egyaránt. A szálláshely egy szűk völgyben, a hegyoldalban helyezkedik el, kis patak fut végig az alsó részen, és innen indul az erdei kisvasút is. Tiszta levegő, csend, nyugalom vett minket körül, tüdőnk kitágult, hangszalagjaink már alig várták, hogy dalra fakadhassanak.

Kiderült, hogy Tóth István dalostársunknak ismerős ez a hely, hiszen innen származik, és több kórustársunk itt töltötte katonaéveit.

Péntek délután elfoglaltuk szálláshelyünket és megtartottuk az első kóruspróbát is. Szerencsére bőven volt hely szólampróbára és összpróbára egyaránt, éneklésünk pedig a késői órában sem zavart senkit. Próba után a vacsora következett, ami igazán változatos volt, hiszen mindenki hozott magával valami finomságot, meglepetést, amivel elvarázsolta a többieket. A közös főzésekhez szükséges alapanyagot pedig, Turi Miklós és felesége Ilonka, illetve Vidák Gábor dalostársunk vásárolták és szállították táborhelyünkre.

Vacsora után egy kis játék következett, melyet dr. Takács Balázs vezetett, azt követően pedig egy kis borozgatás mellett lehetőség nyílt beszélgetésre, amire talán a legkevesebb idő jut az év során.

27-én, szombaton, a bőséges reggeli után ismét kóruspróbát tartottunk, majd 12 óra után, az erdei kisvasúttal hangulatos utazáson vettünk részt. Gyönyörű erdőben vezetett a vonat útja, ahol apró vadak, a fák között átszűrődő fény, daloló madárhad varázsolt el bennünket. A végállomás Nagyirtáson volt, ahol rövid séta után a Szent Orbán Fogadóban fogyasztottuk el a közös ebédet, vadhússal készült gulyásleves csillapította éhségünket. Szálláshelyünkre ismét kisvasúttal mentünk, ekkor már az utastársakkal is ismerkedtünk és a sok kisgyermek örömét, játékát figyeltük.

A délután hátralevő részében ismét próbát tartottunk, 17 órától 19 óráig, majd a kórus nagy része nekilátott a vacsorakészítésnek, melynek eredménye egy hatalmas mennyiségű lecsó lett, amit bográcsban „lényegített” világszínvonalúvá a Turi házaspár, Jenes házaspár, Nickmann Borika és Gulyás Csilla.

Vacsora után ismét játék következett, amit Takács Balázs állított össze, a kórus életével kapcsolatban. Akik még ezután is frissnek érezték magukat, elindultak dr. Fogd Mihályné vezetésével a Mars bolygót és a Nagybörzsönyi Vadásznap záróeseményeit megszemlélni. Mint később kiderült a Marsot talán látták, a záróeseményekből pedig egy-egy korsó sör jutott már csak a lelkes csapatnak.

Az egyre sokasodó élmények közé tartozott a legifjabb táborlakó és dalostárs, a 10 hónapos Csaba Gergő jelenléte. Gergő anyukája, kórusunk egyik legönzetlenebb tagja, Nahalka Judit, azért, hogy eljöhessen velünk a kórustáborba, elhozta magával kisfiát és anyukáját, Margitkát, aki pedig a kóruspróbák idején vállalta Gergő felügyeletét. Gergő csodás figyelemmel kísérte munkánkat, egyik főszereplője lett életünknek, Nagymama, anyuka, unoka családias meghittsége mindenkire kisugárzott.

28-án, vasárnap, az állandó programok (reggeli, próba) után felkerestük a Nagybörzsöny határában található Árpád-kori kicsiny, román stílusú szent István templomot. A templomot körülvevő, erődszerű falon belül a temetkezési helyül is szolgáló kert található, melynek közepén áll ez a picinyke templom, eredeti formájában, ahogy több száz évvel ezelőtt megépült. Éva néni, a templom gondnoka mesélt történelemről, építkezésről és Nagybörzsöny életéről, majd egy kis énekszóval és Fogd Éva igevers felolvasásával köszöntük meg az idegenvezetést.

Különös élmény volt ez a templom-látogatás, mert az évszázadok történései, az ősök, elődök szellemisége áthatotta a templom falait, az évszázadokkal ezelőtt íródott kórusművek pedig igazi időutazást eredményeztek. Sikerült rövid időre megállítani az idő múlását, kimondatlanul is átéreztük, hogy az igazi emberi értékek divattól, felületes megítélésektől, történelmi viharoktól függetlenül, örökké megmaradnak.

Ezután már rohamosan rendeződtünk mi magunk is vissza a hétköznapok világába, hiszen egy rövid vetélkedő kiértékelés és ebéd után már az összepakolás, rendrakás és hazautazás következtek, de mi élményekkel, tudással, tapasztalatokkal gazdagabbak lettünk ez alatt az idő alatt.

Most, hogy a Zeneiskolában nem tudjuk próbáinkat tartani, átmenetileg a Katolikus Plébánián kaptunk helyet, majd a Vörösmarty u. 1. szám alatt, a régi könyvtár helyiségében szeretnénk tartani próbáinkat. Bízunk benne, hogy a jelentősen megnehezedett helyzet nem veti vissza szakmai munkánkat, de ehhez mindannyiunk nagyobb erőfeszítésére van szükség. Ezzel együtt az új évad kezdetén szeretettel várunk mindenkit, nemre, korra való tekintet nélkül, aki énekelni szeretne és egy jó közösséghez szívesen tartozna, minden kedden 18.00 és 20.00 óra között kóruspróbáinkra a Régi Könyvtárban.

Ráduly Ildikó és Takács László